Naplók jegyzéke – Lágernaplók

szerző	lelőhely	tábor(ok)	keletkezés ideje	eredetiség	terjedelem (oldal)	absztrakt
Vermes Buchi	Yad Vashem Archívum	Strasshof (Ausztria), Znaim/Znojmo (Csehország), Pohořelice/Pohrlitz (Csehország)	1943. augusztus 22-1965. augusztus	eredeti kézirat	57	Vermes Buchi monogramos, kapcsos kis könyvben vezette naplóját, amelyet még szegedi otthonában kezdett el írni 1943 nyarán. Így a napló az otthoni tárgyi környezet részeként őrizte feljegyzéseit 1944 februárjáig. Lágernaplóvá azáltal vált, hogy a naplóíró magánál tartotta e kis könyvet és újra írni kezdett bele a lágerben is. A békebeli naplókezdés következménye, hogy – a lágernaplókra nem jellemző módon – két portréfénykép is található a napló elején. Buchi munkaszolgálatos vőlegényének címzi a naplót. Az 1943 őszi és 1944 tavaszi, rendszertelen (havi, kétheti) bejegyzések legfőképpen kettejük kapcsolatáról szólnak és tollal íródnak. 1944. július 13-ától a bejegyzések már az ausztriai munkatáborban készülnek ceruzával. A naplóíró elsőként a gettósítás és deportálás eseményeire emlékszik vissza. Megvallja írása címzettjének, hogy nehezére esik írnia a jelenről, nem kíván beszámolni a lágeréletről, az emberek rosszaságáról, mert a lapokat „értékesebb dolognak” tartogatja. Sokkal inkább kettejük kapcsolatába menekül a mindennapok elől. Romló idegállapotát írásképén, írása színvonalán, lecsökkent szókincsén és beszűkült gondolatvilágán is érzékelni véli. A naplóíró 1945 októberéig, hazatéréséig és a viszontlátásig vezeti naplóját. Az utolsó szövegrész egy 1965-ben Sydney-ben írt utolsó levél az ekkor már férjeként megszólított férfinak.
Stark Imréné Boriska	Yad Vashem Archívum	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Lenzing (Ausztria)	1945. március 5.-1945. május (?)	eredeti kézirat	59	Stark Imréné Boriska 1945 márciusától két jegyzetfüzetbe, ceruzával írta naplóját, amelyet – ahogyan az a borítón olvasható – családtagjainak szánt. A naplóírás célja nem a felejtéstől való félelme volt, hanem annak biztosítása, hogy ha személyesen nem tudja családjának elmondani, mi történt vele, a hazajuttatott naplója megteszi helyette. „Néma beszéd”-nek szánja az elbeszélést férje és közte. A naplóírót Újvidéken többedmagával letartóztatták és a budapesti, Mosonyi utcai toloncházba került. Innen májusban Kistarcsára vitték. Végigvezeti a napló jövőbeli olvasóját az auschwitzi érkezés tortúráján, az itt töltött félév nehézségein, beszámol a napirendükről, arról, hogyan folyik az életük a lágerben. Részletesen ír a fogolytársaihoz fűződő barátságáról, a nők közötti szolidaritásról. Többször írásban is kifejezi akaraterejét, élni akarását és megfogadja, nem fogja elhagyni magát és nem fog úgy kinézni, mint a nők többsége. Október végén hagyta el Auschwitzot, Lenzigbe vitték, ahol emberibb körülmények fogadták, de nehéz földmunkán dolgoztatták több magyar zsidó nővel együtt november és március között. A naplóíró ír a német és osztrák munkafelügyelők magatartásáról, a különböző munkákról és az egyre fogyó kosztról. Április elejére nagyon legyengült, a rá váró egy hónapot átvészelte és május 3-án az amerikaiak felszabadították.
Ehrenwald Sára	Yad Vashem Archívum	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Peterswaldau/Pieszyce (Lengyelország)	1944 december – 1945 tavasz (?)	eredeti kézirat	46	Ehrenwald Sára peterswaldaui kitöltött gyári nyomtatványlapok hátoldalára írta feljegyzéseit. A fegyvergyári munka közben kezdi el az írást. A naplóíró nem közli az írás dátumát, de a nyomtatványokon 1944 december 13/14-i dátumpecsét olvasható, ami alapján feltételezhetjük, hogy decemberben vagy 1945 elején kezdett írni. Az elbeszélés a galántai otthon álomképszerű felidézésével indul, megteremtve ezzel az éles ellenpontját az írás jelenének. A naplóíró visszaemlékezése közben tudatállapotának változását is monitorozza. felidézi a németek bevonulását, a zsidóellenes intézkedéseket, a galántai otthonuk leltározását a gettósítást, kifosztást, vagonírozást. 1944 júniusában érkeztek meg Auschwitzba. Itt a kopaszítás, fertőtlenítés, a barakkbeli élet eseményei következnek. A napló azzal ér véget, hogy a barakk ablakán kinézve egy nagy füstöt lát, ami minden sötétbe borít. Az 1990-ben írt utóirata szerint 46 évig nem vette elő a naplóját, mert nem tudott magán erőt venni, hogy az újra elolvassa.
Klein Jenő	Yad Vashem Archívum	Strasshof (Ausztria), Neuwähl (Ausztria), Gmünd (Ausztria), Theresienstadt/Terezín (Csehország)	1944. április 1. - 1945. július 2.	kézirat fénymásolata	113	Klein Jenő egy spirálozott vonalas füzetbe írta naplóját, belső borítójára sárga csillagát ragasztotta. 1944 júliusában Neuwählben kezdett valószínűleg írni. Naplóját visszaemlékezéssel kezdni, amelyben a sárga csillag bevezetésétől eltelt időszakot foglalja össze. A naplóíró a Szegedről Strasshofba érkező transzportba került, pár nappal később Neuwählbe, vitték, ahol különféle munkákat végeztettek csoportjával, akiknek egyik vezetője volt. Naplójában Klein Jenő leginkább a közösségen belüli viszonyokra, saját szerepére koncentrál, érzéseiről, érzeteiről nem számol be. Munkavezetőjük emberségesen bánt velük, magukra főztek. Két hónappal később Gmünd-be szállították át őket, ahol már nagyobb szigor várt rájuk és saját kóser konyhát sem vezethettek, viszont engedélyezték a postát számukra és más juttatásokat is (például szenet a fűtéshez). A naplóíró beszámol a munkakörülményeikről, a csoporton belüli konfliktusokról, a vezetőséggel járó nehézségekről, a zsidó lányok és a francia kényszermunkások közötti tiltott kapcsolatról, a Gestapo ellenőrzéseiről és a büntetésekről. Klein Jenő tájékoztat arról is, hogy december végén 1500, nagyon leromlott állapotú budapesti zsidó érkezett Kőszegről, akiket február közepén elvitték. Csoportjukat végül Theresienstadtban május elején az oroszok szabadították fel őket, a napló a július eleji hazaindulással zárul.
Hetényi Endréné Schweitzer Ella	Yad Vashem Archívum	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Wiener Neustadt (Ausztria)	1945. március-június	gépelt átirat	20	Hetényi Endréné Schweitzer Ella naplójának csak gépelt átirata ismert. A naplóírót Auschwitzból egy meg nem nevezett táboron át vitték Neustadtba 1944 szeptemberében, ahol gyári munkát végzett, amit a francia kényszermunkások instrukciói alapján igyekezett szabotálni. Német nyelvismeretének köszönhetően négy hónappal később irodai munkát kapott és néhány némettel is jó viszonyt alakított ki. A szövegben visszaemlékezéseket és a közelmúlt, az írás körüli napok eseményeiről is olvashatunk. Schweitzer Ella sorait édesanyjának címezi, akinek helyzetéről semmit sem tud. A naplóíró első bejegyzésében leírja, milyen boldogság érte: papírhoz és ceruzához jutott. Továbbá megvallja egyre erősebb istenhitét. A szerző ír a tábori körülmények közötti vallásgyakorlásukról, visszaemlékszik az 1944. év hanukájára. Ír a kényszermunkások közötti emberi kapcsolatokról, szolidaritásról, önfeláldozó segítségnyújtásról. Április elején menetben elindították a tábort a front közeledése miatt, ami időről időre megszakítja a naplót is, de összefoglalóan tudósít a menetelés során szerzett élményeiről is. Az amerikai katonák megérkezése előtti napokat egy magyar katonákkal teli vagonban töltötte, ahol sokféle magatartással találkozott, melyek közül leginkább a német vereség miatti pálfordulást bírálta.
Durkmann Márta	Yad Vashem Archívum	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Ravensbrück (Németország), Berlin (Németország), Oranienburg (Németország)	1944. szeptember 21-1945. április 22.	eredeti kézirat	91	Durkmann Márta Berlinben kezdett el naplót írni 1944. szeptember végén a Gütermann cérnagyár reklámfotójával borított három noteszbe. Az első oldalra a naplóíró az események rövid kronológiai összefoglalóját rögzítette, ebből kirajzolódik az Auschwitz–Ravensbrück– Berlin–Oranienburg útvonal. Márta számára a naplóírás a férjének írt leveleket pótolja. Családtagjainak elveszítését, kifosztottságát festi meg első bejegyzésében. Helyzetük azonban Auschwitzból elkerülve táborról táborra valamennyire enyhült, a berlini munkatáborban tömegpriccs után saját ágyat, sokkal ehetőbb kosztot kaptak. A naplóíró ír a családtagjai iránt érzett, szűnni nem akaró aggodalmairól, a munkavezetők emberségéről, a lágerbeli büntetésekről. Az étel sosem volt elég, ezért mindenki lopott, ő is, amit a haja leborotválásával büntettek. Ősszel két alkalommal is tüdőgyulladást kapott, 50 napot töltött a betegek számára fenntartott Revieren, betegsége alatt sokat foglalkoztatja a jövő bizonytalansága, a múlt iránti nosztalgia. Beszámol a lelki szenvedéséről, depressziójáról. Január végétől csökken a bejegyzések gyakorisága, több hét is kimarad a beszámolóból. Ezek a tudósítások már a háború végi állapot zűrzavarát tükrözik, ami a naplóíró és társai számára nehéz sáncmunkát, sok verést és betegségeket hozott. Berlinből Oranienburga meneteltették a csoportot, ahol a szovjetek felszabadították őket április 22-én, ezzel a napló is véget ér.
Kellner Félixné Schön Hermin	Yad Vashem Archívum	Strasshof (Ausztria), Wiener Neustadt (Ausztria), Hirtenberg (Ausztria)	1944. október 14- 1945. július	eredeti kézirat	85	Kellner Félixné Schön Hermin Hintenbergben 1944. október közepén írja le az első bejegyzést naplójába, aminek „Feljegyzések száműzetésünk szomorú idejéből” címet adja. A sima lapokból álló jegyzetfüzet első oldalain a naplóíró a hazatérése bizonytalanságára gondolva gondoskodik a napló hazajuttatásáról fia címének megadásával. A légiriadó eredményezte munkaszünetben lát hozzá az íráshoz, amelynek célja az események feljegyzése és motivációja a távollévő családtagjaival történő levelezés illúziója nyújtotta jóleső érzés. A visszaemlékezés a németek bevonulásától veszi sorra az üldöztetés állomásait: a zsidóellenes rendeleteket, a gettósítást és a deportálást. A naplóíró a Strasshofba irányított szegedi transzportra került. Ír a munkás csoportok felállításáról, Wiener Neustadt-i szállásukról, kezdetben jobb, de egyre romló ellátásukról, a munkavégzés hol könnyebb, hol nehezebb körülményeiről, a munkavezetők különböző hozzáállásáról, a segítő szándék megtapasztalásáról. Szeptember közepén csoportjuk Hintenbergbe kerül, ahol ugyan élhetőbb természeti környezetben és emberséges vezetés alatt, de nehéz fizikai munkát kell végezniük az egyre több légitámadással megküzdve. Schön Hermin beszámol egyre romló idegi és testi állapotukról, balesetekről, sérülésekről és a közösségen belüli, együttélésből, bizonytalanságból fakadó feszültségekről, „régi énjük” megváltozásáról. Itt érte őket a háború vége, a napló azonban folytatódik a hazaérkezés után is a munkatábori események rögzítésével.
Márkus Irén	Yad Vashem Archívum	Strasshof (Ausztria), Groß-Enzersdorf (Ausztria)	1944. július 10-1945. április	eredeti kézirat	88	Márkus Irén kockás füzetbe vezette feljegyzéseit Gross Enzersdorfban, ahol mezőgazdasági munkát végzett fiával és 130 társával együtt. Az 1944. júliusi első bejegyzése a téglagyárban tartott razziáról tudósít, majd a vonatút és a strasshofi elosztótábor és az ausztriai munkatáborok tapasztalatai következnek. Itt a visszaemlékezés naplóba fordul. Tábori körülményekhez viszonyítva jobb helyzetben voltak, viszonylag szabadon mozogtak, kaptak rendszeresen enni, volt fűtésük télen, a betegek kaptak a kórházban orvosi ellátást Irén leginkább a kényszertársadalom, az erőszakosan összeköltöztetett közösségen belüli viszonyok és dinamikák megfigyelésével és véleményezésével tölti meg a lapokat. A naplóíró részletesen közli meglátásait, a táborlakók változatos magatartását, túlélési stratégákait, a szolidaritást, egyéni érdekek hajszolását, konfliktusokat, a fogolyfunkcionáriusok visszaéléseit és korrupcióját. A naplóírót emellett a háborúról és a magyarországi eseményekről szóló hírek és híresztelések, ezek hitelessége fölötti elmélkedés foglaltatja leginkább. A napló megszakad 1945. április 10-én, a naplóíró bombázás alatt a pincében Istenhez könyörög utolsó mondatában.
Fischer Rivka	Yad Vashem Archívum	Strasshof (Ausztria), Kirchberg (Ausztria)	1945. január 30-április 23.	eredeti kézirat	68	Fischer Rivka kockás jegyzetfüzetbe vezetett naplóját 1945. január 30-án kezdte el az ausztriai Kirchberg táborban és Zentán fejezte be április 23-án. A naplóíró napi rendszerességgel ír, túlnyomórészt férfi-női kapcsolatokról, szimpátiákról, szerelmekről, miközben férfiak és nők külső, belső tulajdonságaira is kitérő portrékat is közöl. A lágerélet körülményeiről a naplóíró elszórtan annyit közöl, hogy 43-an laknak egy szobában, ellátásuk rendszeresnek tűnik a bejegyzések alapján, csomagjaikat megtarthatták. Rivka a lágerben takarít és elektroműhelyben dolgozik. Amikor nem kell dolgozniuk, társasági életet élnek, zenélnek, táncolnak, kártyáznak, sétálnak, olvasnak. Fizikai bántalmazásról nem tesz említést a naplóíró, csak azt jegyzi meg, hogy elvették egyikük tangóharmonikáját arra hivatkozva, nincs engedélyük rá, így a zenélés abbamaradt. Miután március közepén az egyik férfi megtalálta és elolvasta a naplóját, eldugta és egy hétig nem írt bele. Március vége és április vége között ugyancsak nem írt a naplóba, utólag számol be le a felszabadulás és hazatérés eseményeiről április 23-án, Zentán. E szerint egyik nap elindították őket a lágerből, a fejük felett harci cselekmények dúltak. A golyók mellett a nőknek ekkor már nem az SS, hanem az orosz katonák elől kellett menekülniük, akik az éppen felszabadult zsidó nők közül többet „sikerült megtámadniuk”. A napló végén egy ruhadarabokról készült leltár szerepel és három szerelmes vers egyik lágertársa aláírásával. Rivka 2007-ben bekövetkezett halála előtt a naplót a gyógytornászának adta, aki csak ekkor szerzett tudomást a nő üldöztetéséről és ő adományozta a naplót a Yad Vashemnek.
Sarkadi Gábor	Yad Vashem Archívum	Strasshof (Ausztria), Bécs (Ausztria), Floridsdorf (Ausztria), Gattendorf (Ausztria)	1944. június 26 (?)-1945. április 19.	eredeti kézirat	225	A naplót Sarkadi Gábor az I. G. Farbenindustrie Aktiongeellschaft, Frankfurt (Main) 1944-es zsebnaptárjába, jegyzetfüzetbe és a bécsi zsidótanács ruha- és ágynemű átvételéről szóló elismervényeire és azok hátoldalára írta. Az elismervények 1944. szeptemberi dátumpecsétekkel, nevekkel, aláírásokkal vannak ellátva. A naplóban hosszabb és rövidebb bejegyzések, címszavak és egybefüggő szövegek váltakoznak. A zsebnaptárban nincsenek dátumok, így bizonytalan a naplóírás mikor kezdődött, az első bejegyzéseket elképzelhető, hogy emlékezetből írta, de 1944. júliusától már készíthetett naplóbejegyzéseket. Elmosódott sorok és az oldalakon átütő tinta nehezíti a szöveg olvasását. A naplóírót június végén a debreceni téglagyárból deportálták Strasshofba, bécsi és Bécs környéki helyeken végzett kényszermunkát. Könnyebb munkáról, emberséges munkavezetőről és jó hangulatról számol be kezdetben. Később mezőgazdasági és útépítési munkákról ír. Szólnak bejegyzések az osztrák lakosság segítőszándékáról, többször kaptak élelmet, csomagot tőlük. A bécsi hitközségtől is kapnak ruhát. Értesülnek a magyarországi eseményekről, így Horthy Miklós proklamációjáról és Szálasi Ferenc puccsáról is. Visszatérő jelleggel jegyzi meg, érzi magát, milyen az idő, milyen volt a munka és az étel. A zsebnaptár beszámol a tábort ért bombatalálatról, aminek halálos áldozatai is lettek. Az elbeszélés a hazatéréssel ér véget.
Engel Bella	Yad Vashem Archívum	Strasshof (Ausztria), Nexing (Ausztria), Hohenau (Ausztria)	1944. június 16-1944. július 24	eredeti kézirat	82	Engel Bella két vonalas jegyzetfüzetbe vezette naplóját. Az egyik füzet fedlapján a naplóíró neve és deportálásának állomásai olvashatók. Az első bejegyzésben Istenhez könyörög, hogy segítse haza őket, az aláírók között Bella mellett Józsi és Tibor név szerepel, ami valószínűleg két gyermekét jelöli, akikre becenevükön utal a későbbiekben. A következő oldalon az első bejegyzés Szabadkán készült 1944. június 16-án és a gettósításról számol be, amit kifosztásuk, a bácsalmási gettóbeli napok és a vagonírozás követ. A naplóírót férje nélkül kisgyerekeivel deportálták. A Strasshofról szóló szövegrészeket a gyerekek éhezése, betegségei, az öregek szenvedései, a szülők megromlott idegállapota töltik meg. A gyűjtőtáborból Nexingbe vitték őket, ahol egy malomban kaptak szállást és gyümölcsösben végeztek munkát, jó ellátást és bánásmódot tapasztaltak. Bellát a konyhára osztották be munkára a kisgyerekeire való tekintettel. Az ő feladata volt a főzés a munkásokra. Ukrán és orosz foglyokkal is érintkeznek, akikről Bellának pozitív véleménye volt. 1944. július 24-én, Nexingben megszakad a napló. A következő bejegyzés a jegyzetfüzetbe tett papírlapon olvasható, a helyszín Hohenau, a dátum szilveszter este. A füzetben a továbbiakban emlékkönyvként folytatódik, amelynek részeként a lágertársak 1944 nyarán „kedves, jó szakácsnéjuknak” írt bejegyzései olvashatók.
Pauk Anna	Holokauszt Emlékközpont	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Gelsenkirchen (Németország), Sömmerda (Németország)	1945. március 27-április 4 (?)	eredeti kézirat	202	Pauk Anna a sömmerdai munkatárborban kezdett naplót írni a muníciógyárból lopott nyomtatványokra. A címke a 2 cm-es űrméretű légvédelmi géppuskák lőszerét jelzi. Eredetileg a címkék elülső oldalát kellett volna kitölteni a lőszerre vonatkozó információkkal, de a hátoldal üres volt. A lőszeres dobozok könnyen felismerhetők voltak a címkéken végigfutó piros vagy sárga csíkokról. A naplóírót Nagykanizsáról deportálták 1944 tavaszán Auschwitz-Birkenauba, ahonnan hat hét után Gelsenkirchenbe, majd 1944. szeptemberben Sömmerdába került. 1945 márciusában, a gyári munka leállítása után lett ideje az írásra, ekkor azonban a heves bombázások zavarták meg a kényszermunkás nők nyugalmát. Naplója javarészt visszaemlékezés, amelyben a nagykanizsai gettósítás, deportálás és Auschwitz emlékeit jegyzi fel, olykor reagálva a jelen történéseire. Rendkívül részletgazdag, érzékletes leírásai a szöveget már-már vizuális forrássá alakítják. Olvashatunk a naplóíró szüleihez fűződő kapcsolatáról, jellemzéseket ad a lágerben élő fogolyfunkcionáriusokról és fogolytársakról, a szelekciókról, a fogolytársadalom belső dinamikáiról és íratlan szabályairól, a kapcsolatokon és képességeken alapuló télélési stratégiákról. Megtudjuk például, hogy a naplóíró énekléssel és írásanalízissel jutott némi többletélelemhez, de a tenyérjóslás is népszerű „szolgáltatás” volt a táborban. Pauk Anna akkor ábrázolja a lágeréletet, amikor már sok későbbi tudással rendelkezik. Olykor utal erre, máskor visszavetíti az írás idején már megszerzett tapasztalatait a korábbi eseményekre. A fiatal nő naplója és a deportálásának memoárként tovább írt története nyomtatásban is megjelent, a naplójában több változtatást is eszközölt az eredeti kézirathoz képest. (Pauk Anna: A 12539-es számú fogoly (Birkenau–Auschwitz–Sömmerda 1944–45) C.E.T. Belvárosi Könyvkiadó, 2001)
Ádám Eszter	Holokauszt Emlékközpont	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Gelsenkirchen (Németország), Sömmerda (Németország)	1945. március-április	eredeti kézirat	145	Ádám Eszter naplóját a sömmerdai kényszermunkatáborban készítette és írta. A napló alapanyagául a muníciógyárból szerzett papírok, díszítéséhez a töltényekhez használt festékek szolgáltak. A napló borítóján virágmotívumok és a naplóíró monogramja, valamint a Sömmerda felirat látható. Első pár oldalon a szöveget tollal átírták. A naplóírót Nagykanizsáról deportálták 1944 tavaszán Auschwitz-Birkenauba, ahonnan hat hét után Gelsenkirchenbe, majd 1944. szeptemberben Sömmerdába került. Az 1945 tavaszán, a sömmerdai kényszermunkatáborban elkezdett napló visszaemlékezéssel indul, amelyben a német bevonulástól kezdve beszéli el az eseményeket. A minden epizódra kiterjedő dokumentálás nem elsődleges célja, a naplóíró a jelenből visszanézve szelektál a múlt történései között. Eszter feleleveníti a gettósítást, deportálást, az auschwitzi hat hét körülményeit, a gelsenkircheni munkavégzést, a szövetségesek bombázását, amelyben maga is megsérült és kórházba került. Beszámol a gelsenkirchen-horsti kórházban tapasztalt emberséges és segítő bánásmódról. A napló akkor szakad meg, amikor a Gestapo letartóztatja a naplóírót.
Bokor Borbála	Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma (Cfát)	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Glöwen (Németország)	1944. augusztus–1945. május	eredeti kézirat	174	Bokor Borbála naplója két Durch-Schreibebuch feliratú jegyzetfüzetbe vezetett szöveg, aminek fedlapjára utólag tollal ráírták a naplóírás helyét és idejét, amit a naplóíró jelenlegi, deportálás alatti és születési neve, valamint izraeli lakcíme követ. A ceruzával írt szöveg egyes részeit később tollal átírták. Borbála a napló első bejegyzésében meghatározza az írás célját, amely emlékeztetőül szolgál arra az esetre, ha a „bosszú érzete elhomályosodna” benne. Sorait a tőle elválasztott, meg nem nevezett férjének címezi. A napló visszaemlékezéssel indul a félévvel korábbi vagonírozásra, amelynek leginkább érzeteit, érzéseit idézi fel a naplóíró. A következő sorok az auschwitzi szelekciót, a családtagok elválasztását elevenítik fel, amit az első éjszaka káosza, az álom és valóság összefolyt érzékelése, „önmaguk elvesztése”, a „számtalan halál” követ. Az eseményleírás helyett a napló sokkal inkább érzeteket, hangulatokat, lelki állapototokat rögzít, egyén és tömeg viszonyán töpreng. Megosztja gondolatait arról is, hogyan viszonyul ahhoz, ami történik vele. E szerint a külső szemlélő szerepét igyekezett betölteni, a deportálás lelki hatásainak ellenszeréül a kibeszélést és tudatosítást nevezte meg. A felfoghatatlanra változott valóság ábrázolása közben gyakran használ filmes metaforákat. Többször ír lelki erejének és életkedvének visszatéréséről. A túlélés akarását, fizikai és pszichikai erejét a közte és a szeretett férfi közti telepátia táplálja. 1945 januárjában a naplóban Madách Imre: Az ember tragédiájának színjeinek vázlatos leírásai, majd magyar költők versei, saját versei, később ismét naplóbejegyzések következnek. Az 1945. május elsejei felszabadulás a következő esemény, amit megemlít, ennek is sokkal inkább lelki hatását, mint direkt eseménysorát ábrázolja. A naplót a hazaút és annak viszontagságai zárják.
Goldstein Izraelné Fridman Ida	Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma (Cfát)	Strasshof (Ausztria), Wiener Neustadt (Ausztria), Lebersdorf (Ausztria), Hirtenberg (Ausztria)	1944. október 18. – 1945. június 10.	kéziratos átirat	64	Goldstein Izraelné Fridman Ida vonalas jegyzetfüzetbe írt szövege kézzel írt másolata a Hirtenberg táborában, 1944 októberétől írt naplójának. A naplóíró négy fiának írta le élményeit, akiket visszavárt. A visszaemlékezés az 1938-as első zsidótörvény bevezetésével indul, a munkaszolgálatos behívásokkal folytatódik majd a szegedi zsidóság strasshofi deportálása következik. Wiener Neustadtba kerülnek munkára, ahol különböző gyárakban osztják szét őket. A barakkukban a sok poloskától, a gyenge ételtől, az ukrán őrök brutalitásától, a munkahelyen a munkavezető durvaságától szenvednek. Innen Lebensdorfba, majd Hintenbergbe viszik a naplóíró csoportját. Itt jobb körülmények várják őket, de az ünnepeken itt is dolgozniuk kell, ami nagy szomorúságot okoz nekik. Ír rossz idegállapotukról, sok veszekedésről, de a rokonai által okozott „keserű fájdalmat” nem akarja részletezni. Május 15-én az előző öt hét eseményeit összegzi, amikor nem írt a naplóba. Ez az időszak a háború végi káoszt, a menekülést, felszabadulást és a kiskunhalasi hazatérést foglalja össze. Az utolsó júniusi bejegyzést már otthon írja, hírekre várva az elhurcolt családtagokról.
Glázer István	Morashet Archive	Strasshof (Ausztria), Ebergassing (Ausztria)	1944. szeptember 10 – 1944. december 31.	eredeti kézirat	43	Glázer István kockás füzetbe, ceruzával írt naplóját Ebergrassingban kezdte el 1944 szeptemberében. Az első borítón a következő szöveg szerepel: „A jó Isten segítségével megkezdem Ebergrassing, 1944. szept. 10-én”. A hátsó borítón a családtagok tartózkodási helyét foglalta össze a naplóíró, e szerint István édesanyjával és nővérével Kisújszállásról elhurcolva Ebergrassingban tartózkodott, édesapja és bátyja munkaszolgálatosok voltak. A napló leginkább eseménytörténeti krónika. A naplóíró minden hónap elején megjegyezte, hogy hány hónapja hurcolták el őket otthonról, ez számára az időmérés legfőbb viszonyítási pontja. Visszatekintve sorra veszi a kisújszállási gettóból a szolnoki cukorgyárba szállításukat, a kifosztásokat, a július közepi vagonírozást, a strasshofi munkára osztást. A mindennapokat a tanyán végzett mezőgazdasági munka és az étkezések keretezik. Körülményeik kapcsán megjegyzi, hogy a beteg gyerekek kaptak ellátást, a felnőttek, ha lebetegedtek, nem mentek munkára. Emellett levelet is tudtak váltani a magyarországiakkal. A napló vége felé több nap összefoglaló leírásai sorakoznak, ezek közül az utolsó a 1944. december 15 és 31. közötti időszakról számol be, többek között a koszt megjavulásáról. A napló itt megszakad.
Trebitsch Béla	USHMM	Bergen-Belsen (Németország), Theresienstadt/Terezín (Csehország)	1944. december - 1945. május	színes fénymásolat	70	Trebitsch Béla úgynevezett levélnaplót vezetett, amelyben a naplóbejegyzések tulajdonképpen képzeletbeli, soha fel nem adott levelekként funkcionáltak a távollévő, Budapesten maradt családtagoknak címezve. Bélát munkaszolgálatosként deportálták december 2-án és 15-én érkezett meg Bergen-Belsenbe. A naplóíró üres lapokra, levelezőlapokra írt. Az első levél/bejegyzés dátuma 1945 decembere, témája rossz hangulata, ami a levélírásra ösztönözte. Megosztja kétségeit, nem tudja, jót tesz-e magával, ha ennyit foglalkozik gondolatban családjával, de úgy érzi a rájuk való emlékezés tartja benne meg az életösztönt. Feleleveníti elhurcolásukat Budapestről és az azóta tapasztalt lelki, testi leromlásukat, az egyre gyakoribb haláleseteket. Nem kellett dolgozniuk, a kevés élelem miatt azonban legyengültek, amit otthoni ruháin is mérni tudott. A kosztot tartja a legfőbb haláloknak, fizikai bántalmazás nem éri őket. A világtól elzárva élnek, hírek nem érik el őket, nem tudják, hogy áll a háború. Folyamatosan erősíti magában írás közben a hitet, hogy családja Budapesten van. Ír a táborról, a hatalmas kiterjedéséről, a többi csoportól, akiket lát, köztük a Strasshofból ideszállított magyarokról. A Magyarországhoz fűződő viszonyát boncolgatja, ahonnan elűzték, de amitől nem tud elszakadni. 1945 tavaszán másfél hónap szünet következik a „levélírásban”, a következő bejegyzés már a tábor evakuálásáról számol be és a tereshienstadti érkezésről, majd a Vörös Hadsereg május elejei bevonulásáról. A további lapokat, levelezőlapokat versei töltik meg.
Nádor Gyula	USHMM	Strasshof (Ausztria), Stanzendorf (Ausztria), Hetzmannsdorf (Ausztria), Bergen-Belsen (Németország)	1944. július 3. – 1945. április	eredeti kézirat	120	Nádor Gyula zöld noteszben kezdte meg feljegyzéseit az ausztriai Stanzendorfban, amelyet 1945. január 1-jén egy barna színű noteszben folytatott. A notesz belső borítóján a füzet elvesztése esetén közli családtagjainak címeit, és a naplót kéri e címek valamelyikére eljuttatni. Gyula levélnaplót ír, azaz naplóbejegyzései képzeletbeli levelek formájában íródtak távollévő családtagjainak címezve. Deportálásának kezdete óta egy zsebnaptárba jegyezte fel a napi eseményeket, az alapján írta később naplóját. Visszaemlékezéssel kezdődik az elbeszélés a szolnoki letartóztatására, a szentgyörgypusztai táborra, a deportálására a debreceni téglagyárból és június 19-i érkezésére Strasshofba. Családtagjait Szolnokról szintén deportálták, de nem találkozott velük össze. Stanzendorfba kerültek július közepén, ahol mezőgazdasági és útépítési munkákat végeztek. Innen október végén Hetzmannsdorfba vitték őket, majd december 7-én megérkeztek Bergen-Belsenbe. A lágerben töltött heteket a testi legyengülés, a szellemi fásultság, az éhezés, a betegségek, a fagyási sebek határozták meg, sok időt töltöttek a hideg, sötét barakkban fekve, mivel dolgozniuk nem kell. Bergen-Belsenben veje és fia gondoskodott róla. Ír lelkiállapotáról, amit családja miatti aggódása határoz meg. Emellett a naplóíró feljegyezte a halálozásokat a csoportjukban. Március végén egyre súlyosabb az állapota, ami kézírásán is nyomot hagyott. Április elején evakuálják őket a lágerből és Hillerslebenbe kerülnek. Április 14-étől a naplót a naplóíró fia folytatja, az apa ekkor már nem képes írni. Ebből tudjuk meg, hogy 17-én kórházba került és másnap meghalt. A fiú leírja és le is rajzolj egy későbbi exhumálásra gondolva, hogy hová és kikkel temették el apját.
Radó Gizella	Holokauszt Emlékközpont	Strasshof (Ausztria), Stadlau (Ausztria), Floridsdorf (Ausztria), Mauthausen (Ausztria)	1944. május – 1945. június	gépelt átirat	127	Radó Gizella naplója egy 1948-as datálású gépelt átiratban ismert. Munkaszolgálatos fiához címezi a naplót, melynek bejegyzései el nem küldött levelekként íródtak. A levélnapló visszaemlékezéssel, az utolsó találkozásuk felelevenítésével kezdődik, majd a naplóíró rátér fia sérülésére, amit a keleti fronton, Voronyezsnél szerzett. Az 1930-as évek családi eseményei, a gyerekkora emlékei, kettejük bensőséges kapcsolata, majd a zsidóellenes intézkedések hatásai következnek. A jelenidő az orosházi gettóban éri utol a naplóírót. Beszámol a mindennapjaikról, körülményeikről. Júliusban ismét egy későbbi időpontból visszatekintve foglalja össze a deportálás részleteit. Strasshofba kerültek, ahonnan Stadlauba, Florisdorfba, Bécsbe vitték őket tovább romeltakarítása munkára. Halálos áldozatokat követelő bombázások nehezítik meg mindennapjaikat. Mindeközben részleteket közöl az ismerősökről, ki hogyan viselte a tömegéletet, milyen ellentétek feszülnek a generációk között, milyen románcok szövődnek, hogyan viselkednek a munkafelügyelők és a civil lakosság velük szemben. Sokat tűnődik azon, hogyan változtatja meg őket a rablét, hogyan tűnik el a kultúrember a testi igények kielégítése közben. Eljutottak hozzájuk a magyarországi hírek, ezeken is elmereng naplójában. 1945 áprilisában Mauthausenbe viszik a csoportot, itt éri őket a felszabadulás. Erről az időről elbeszéli lázas betegen milyen testi tünetei és hallucinációi voltak, majd 1945 júniusában a hazatérés eseményei következnek.
Zinner Sándor	Holokauszt Emlékközpont	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Dörnhau/Kolce (Lengyelország), Bergen-Belsen (Németország)	1945. április 13- 1945. július 6.	eredeti kézirat	205	Zinner Sándor füzetekbe és lapokra, tollal írt naplóját két nappal a bergen-belseni tábor felszabadítása előtt, április 13-án kezdte el, a szöveg előzményei korábbi feljegyzések lehettek. Ez tanúsítja a füzet végén lévő bejegyzés: „Az angol kórházban kaptam, erre írtam le a naplót ceruzával a gyorsírott hártyapapírról. Aztán átírtam, mert kezdett olvashatatlanná válni.” Zinner a felszabadított láger április 13 és július 6. közötti hetekről készített feljegyzéseket, emellett visszaemlékezését is megírta az 1944. június 3-tól, a sátoraljaújhelyi gettó utolsó transzportjának összeállításától kezdődő időszakról. Feljegyezte a blokkokban a betegek, köztük a tífuszosok számát. A sorok között rajzokat is találunk a láger egyes részleteiről, illetve egy lázgörbét is. Zinner Sándor a sátoraljaújhelyi kórház főorvosa volt, pár napot volt Auschwitzban, onnan Dörnhauba került, ahonnan február közepén szállították át Bergen-Belsenbe. Mivel a felszabadult táborban is orvosként alkalmazták, ezért speciális volt a helyzete, ami mindennapjait, lehetőségeit és kapcsolati hálóját is befolyásolta. A napló a brit-kanadai egységek érkezése előtti átmenet napjaiban kezdődik, amikor egy rövid ideig magyar katonák őrizték a tábort és beszámol a felszabadítás utáni helyzetről, a hontalantábor felállításáról az egykori katonai tábor helyén, az ellátás és a kórház megszervezéséről, az egykori foglyok egészségügyi állapotáról, a társasági élet megindulásáról. A mindennapokat az élelem és ruhaszerzés határozta meg. A szöveg 1945. július 6-án hirtelen megszakad, csak a dátum van feljegyezve, de nincs mellette semmiféle megjegyzés.
Kolb Jenő	Yad Vashem Archívum	Bergen-Belsen (Németország)	1944. június 30 –1944. december 12.	eredeti kézirat	192	Kolb Jenő papírlapokra, postai levelezőlapokra írt naplóját a címszavak és vázlatos, olykor jobban kifejtett megjegyzések jellemzik. A szerző bejegyzéseit mindig datálta, kezdetben napi rendszerességgel írt, később több napról készített összevont bejegyzéseket. A napló június 30-án indul, amikor is a budapesti, Aréna (ma Dózsa György) úti zsinagógában kialakított gyűjtőhelyről Klein csoportja elindult a pályaudvarra és december 12-én, Svájcban hirtelen véget ér, ahogyan a bevezetés, úgy a lezárás is hiányzik. Klein aktív cionista értelmiségiként, Bergen-Belsenben a Kasztner-féle Mentőbizottság tagjaként az Ungarnláger vezetőségi tagjaként az egyes – cionista és nem cionista – csoportok között kibontakozó konfliktusokról számol be. A tábor belső működését politikai, az egyes irányzatokat, pártokat, csoportokat ideológiai nézőpontból értékelte, leírásai felszínre hozzák a belső törésvonalakat. Leginkább a közösség megszervezése és működése érdekelte, emellett a tábori élethelyzetből fakadó erkölcsi és morális kérdések is izgatták. Felesége révén a női barakk ügyei, egy 7 éves kislány apjaként pedig a gyerekek helyzete is felkerült horizontjára. Emellett érzékenyen figyelte az egyes relációk, így az egyén-közösség, a férfi-női, a szülő-gyermek közötti kapcsolat megváltozását. A napló 2019-ben német fordításban, 2021-ben magyarul jelent meg. (Jenő Kolb, Glaube an den Menschen. Bergen-Belsen-Tagebuch. Hrsg. v. Thomas Rahe u. Lajos Fischer . Aus dem Ungarischen übers. v. Lajos Fischer, Göttingen, Wallstein 2019; Kolb Jenő: „Hit az emberben” Bergen-belseni napló. Szerk. Thomas Rahe – Lajos Fischer. Göttingen, 2021)
Devecseri Emilné Feldmann Szidónia	Ghetto Fighters House Archive (Lohamei HaGeta'ot, Izrael)	Bergen-Belsen (Németország)	1944. július –1947. nyár	eredeti kézirat	110	Devecseri Emilné Feldmann Szidónia Sorsunk című naplóját egy magával vitt füzetbe írta a bergen-belseni Ungarnlagerben, ahová a Kasztner-csoport tagjaként került. A naplóíró Irsai István grafikust kérte meg füzete illusztrálására, így került a fedlapra egy szögesdrót-motívum és egy „SS” felirat, a hátsó borítóra pedig egy svájci zászló „Caux” felirattal. A füzetben Israi Bergen-Belsenben készült, Svájcban képeslapként megjelent rajzait is láthatjuk. Feldmann Szidónia távollévő rokonainak, lányának írta a naplót. A szerző Bergen-Belsenben az érkezéstől október 12-ig jegyezte fel az eseményeket, az írás megszakítását nem indokolja, csak annyit közöl, hogy ezután a helyzet már napról, napra rosszabb lett. Svájcban visszaemlékezés formájában folytatta írógéppel a beszámolót, ami aztán elérte az elbeszélés idejét, hogy ismét naplóba fordulva egészen 1947 nyaráig mesélje el történetüket. A napló táborban íródott részében csak elvétve vannak dátumok, egybefolyó történetmesélés a szöveg, amely nem törekszik adatok feljegyzésére, ugyanakkor nagyon részletesen beszámol a napi feladatokról, tennivalókról, a tábori rend alulról való megszervezéséről, a hétköznapi, praktikus dolgok csomagokból kinyerhető eszközökkel való megoldásáról. A feljegyzésekből egy nagy család tábori történetét ismerhetjük meg, a naplóíró gyerekei és unokái tábori életéről referál. Az elbeszélés részét képezi a svájci élet is, benne a tábori utóhatások (apátia, rossz emlékek); az átmeneti állapot terhe és az alija körüli nehézségek. A napló végén versek sorakoznak. A naplóíró lánya feljegyzése szerint tudták, hogy édesanyjuk naplót vezet, de életében nem olvasták azt el, halála után találtak rá az iratai között, végül 1960-ban ajándékozták a Yad Vashemnek.
Bognár György	Holokauszt Emlékközpont	Bergen-Belsen (Németország)	1944. december – 1945. augusztus	eredeti kézirat	617	Bognár György bergen-belseni naplóhagyatéka 14 különböző tételből, teleírt füzetekből, lapokból, széthajtogatott borítékokból áll. A szerző az egyidejű reflexiókkal párhuzamosan visszaemlékezést is írt, amely az 1944. március 19-i német megszállással indul és 1944 novemberében ér véget. Bergen-Belsenben naplója a korábbi, 1944. december 1 és 1945. április 14-ig, azaz elszállításukig tartó időszakot, hillerslebeni naplója pedig az áprilistól 1945 augusztusáig tartó hónapokat rögzítette. Hazaérkezése után, 1945 őszén is foglalkozott A túlélés lehetősége címmel ellátott szöveggel. 1991-ben átgépelte és kiegészítette azt, majd 14 évvel később, 2005-ben átadta a Holokauszt Emlékközpontnak. A naplóírót budapesti védett házból deportálták Bergen-Belsenbe, ahol annak elkülönített táborrészébe, az Ungarnlágerbe került. Csomagjait megtarthatta, ezért a naplóírásnak a tárgyi feltételei adottak voltak. A naplóvezetés gyakorlata fokozatosan alakult ki. Bergenben először csak feljegyzéseket készített a kapott élelemről, aztán bővült a tematika: a fontosabb rémhíreket és eseményeket is feljegyezte. Ahogy gyűltek a rögzítésre érdemesnek talált gondolatok, arra jutott, rendszerezi azokat és mindenről beszámol. György élményeit feljegyzésre érdemesnek tartotta, emellett a naplóírás jelentette egyetlen szórakozását is, amivel a magányosságát igyekezett enyhíteni. A fiatal fiúnak újságírói ambíciói voltak. A naplóíró a külső történésekre helyezi a hangsúlyt, eseményleírásokat közöl, de ezen események mindig egyes személyekhez kötődnek. Személyközpontúság, az önreflexió és az érzelmek gyakori kifejezése szövi át a szöveget. György történetmesélésében a vezérmotívum az emberi magatartás, ami leginkább a fiatalabb és az őket nem segítő idősebb munkaszolgálatosok közötti generációs szakadék képében jelenik meg.
Trebits Pálné Weintraub Gabriella	Bergen-Belsen, Gedenkstätte	Dachau (Németország), Allach (Németország), Bergen-Belsen, (Németország)	1944. október-1945. október	eredeti kézirat	122	Trebits Pálné Weintraub Gabriella naplója Bergen-Belsen fogolytábori részében készült. Mivel Gabriella 1944 novemberében érkezett a lágerbe egy rövid allachi tartózkodás után, ekkor már nem volt olyan szigorú a rend, így hártyapapírhoz és ceruzához jutott. Az íráshoz annyira ragaszkodott, hogy a tífuszos megbetegedését is végignaplózta, amíg erre fizikailag képes volt. A kis cetlikre írt feljegyzéseit halála előtt megsemmisítette, lánya elmondása szerint az eredeti jegyzetekből kihagyta azokat a „durva részeket”, amelyek az életveszélyes és olyan helyzetekről szóltak, amikor brutálisan, erőszakosan bántak vele. A családra csak a britek és kanadaiak által 1945 áprilisában felállított kórházban készített, öncenzúrázott átiratot hagyta, amit évekkel később újra elővett, hogy a füzet végi, hazaérkezéskor készített veszteséglistát gyereke és unokái születési dátumaival egészítse ki. A füzet belső oldalán egy Heinrich Heine vers olvasható, ami elképzelhető, hogy utólagos betoldás. A naplóíró illegális kommunista párt tagja volt 1933-tól, 1944 novemberében antifasiszta tevékenységéért letartóztatták és deportálták. Naplójában belső világára összpontosít, a deportálás számára nemcsak fizikailag hosszú és nehéz utazás, hanem lelki értelemben, a személyiségére gyakorolt hatás tekintetében is. A szöveg legmélyebb rétegeihez az eszméletlenség határán lebegő, víziókkal és látomásokkal küzdő, tífuszos nő sorai vezetnek el.
Weisz Emil	Magyar Zsidó Levéltár	Bergen-Belsen (Németország), Theresienstadt/Terezín (Csehország)	1945. január – 1945. április	eredeti kézirat	57	Weisz Emil levélnaplóját 1945 januárja és áprilisa között írta Bergen-Belsenben. Küzdött a papírhiánnyal, amit olykor hivatalos dokumentumokkal helyettesített, például a Horthy Miklós kormányzónak írt mentelmi kérelmet is erre a célra használta fel. Ceruzával írt sorai nehezen olvashatók. Weisz Emil munkaszolgálatosként, családja nélkül érkezett meg Bergen-Belsenbe 1944 decemberében. A naplóíró beszámol a tábori élet mindennapjairól, az időjárásról, a tábori menüről, a csereügyletekről, a svájci utazásukról szárnyra kapott hírekről, de mindvégig a szétszakított család a viszonyítási pont: visszatérő kérdés, mi lehet velük, hol vannak, milyen a sorsuk és folyamatos a fohász azért, hogy biztonságban és egészségben legyenek. Sokszor vall az érzéseiről, felesége iránt érzett szeretetéről, hálájáról. A tábori élet fizikai tényezői közé vegyülnek az érzelemgazdag sorok és össze is kapcsolódnak, hiszen a fizikai jóllét a lélek vágyódásának, a feleséggel való újbóli együttlét beteljesülésének feltétele. Ez a körülmény meghatározza a szöveg személyes jellégét, érzelemgazdag stílusát és a külső és belső világ történéseinek feloldódását egymásban. A naplóíró edzi akaraterejét és különféle praktikákat talál ki arra, hogy erejét megőrizze. Weisz Emil április 9-én hagyta el a tábort, május 8-án érkezett meg Theresienstadtba. Két nappal később repülőgéptámadás érte a szerelvényt, de ekkor még nem esett bajuk, 15-e környékén Berlin előtt azonban ez úja megismétlődött, ekkor már többen meghaltak és megsebesültek, közük ő is, aki golyót kapott a mellébe. Utolsó, április 27-i bejegyzését egy kórházból írja és haldoklásáról tudósítanak a szinte olvashatatlanná vált sorok.
Weiczner Jenő	magántulajdon	Strasshof (Ausztria), Bergen-Belsen (Németország), Theresienstadt/Terezín (Csehország)	1944. június–1945. május 10.	gépelt átirat	251	Weiczner Jenő bergen-belseni naplója a család tulajdonában van, csak nyomtatásban megjelent könyvformájában ismert. (Weiczner Jenő: „Ez most a sorsod kiüldözött zsidó.” Napló, 1944–1945. Budapest, [2014]). A naplóíró a szarvasi gettóban kezd feljegyzéseket írni, aztán 1944 augusztusától 1945 májusáig naplószerűen számol be a deportálás eseményeiről. Nem folyamatosak a bejegyzések, néha kimarad pár hét, de ezt mindig jelzi és utólag összefoglalóval pótolja. A kézirat néhol „vendégszövegeket” is tartalmaz, Weizcner bemásol mások naplójából részleteket vagy megkéri a lágertársait, írják le gondolataikat. Egy „hivatalos bejegyzés” is bekerült a férfi füzetébe, amely az Ungarnlager autonóm, belső életére mutat rá. Weiczner a krónikás szerepében igyekszik beszámolni a körülötte kialakult közösség német megszállás utáni történetéről. 1944. június 17-e az első dátum, amit említ, ekkoriban indítja visszaemlékezését a német bevonulástól kezdve, amely leginkább nem egyéni, hanem közösségi történet, a deportálása során vele és családjával együtt gettósított, vagonírozott, munkára osztott majd a bergeni barakkokban elszállásolt, változó számú, hol 40, hol 750 fős közösség története. Az emberi magatartások megítélésében a közösséghez való viszonyulás szerepel első helyen elbeszélésében. Theresienstadtban a háború végét ünnepelve, egy családjával eltöltött séta után, 1945. május 10-én tífuszgyanús állapotban tette le a ceruzát. Nem is vette elő többet a naplóját, a háború végével úgy érezte, üldöztetésük és ezzel együtt az ő krónikási küldetése is véget ért. Nem számolt be a felszabadulás utáni hetekről, a hazatérésről, az újrakezdett szarvasi életről. A naplókiadás apropóján a történetet majdnem napra pontosan 58 évvel később, 2003. május 11-én lánya folytatta.
Lichtenstein Sándorné Friedmann Erzsébet	Holokauszt Emlékközpont	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Gelsenkirchen (Németország), Sömmerda (Németország)	1944. ősz- 1946. április.	gépelt átirat	127	Lichtenstein Sándorné Friedmann Erzsébet naplója csak egy 1990-es gépiratban ismert. A napló a sömmerdai kényszermunkatáborban készült. A naplóíró 1944 őszén láthatott neki az írásnak, ami visszaemlékezéssel indul, majd a napi eseményekre tér át. Az első bejegyzés dátuma 1944. február 5-e, ami nem az írás jelenét, hanem a visszaemlékezés első epizódját jelöli. A naplóírón távollévő, munkaszolgálatos férjének kezd el írni, ezért az első dátum elválásuk napját jelöli. Erzsébet feleleveníti levélváltásukat, majd rátér az 1944 tavaszi eseményekre, a beregszászi gettósításra és deportálásra. Auschwitz-Birkenau után a naplóíró Gelsenkirchenben és Sömmerdában végzett kényszermunkát. Erzsébet részletesen ábrázolja a tábori mindennapokat, az ételosztás körüli konfliktusokat, a civil lakossággal való viszonyt. Mivel élelembeszerzőként többször is megfordult a városban, ezért utóbbiról közvetlen benyomásokkal rendelkezett. Ír a fogolyélet testi, lelki hatásairól. A naplóíró a tábor evakuálása, a menetelés, a felszabadulás, hazatérés eseményein is végigvezet egészen a hazaérkezésig. Majd egy évvel később újra előveszi a naplót, hogy gyermeke születését lejegyezze.
Steuer Éva	Yad Vashem Archívum	Strasshof (Ausztria), Parschnitz (Csehország), Gabersdorf (Ausztria)	1944. augusztus 22 – 1944. december 24.	eredeti kézirat	26	Steuer Éva naplóját Gross-Rosen egyik altáborában, a gabersdorfi kényszermunkatáborban írta, ahol gyári munkát végzett. Éva egy füzetbe tollal vezette feljegyzéseit, amelyet belső borítójának német nyelvű felirata szerint eredetileg pénzügyi költségek vezetésére használtak. A füzet középen megszakadt a papír, később megragasztotta, a ragasztási felületen héber betűk látszódnak. A 25 éves Éva húgának, a nála 8 évvel fiatalabb Leának címezte 1944 augusztusa és decembere között írt sorait, neki szeretné elmesélni, mi történt vele. Levélnaplója dátumokkal, megszólításokkal, elköszönésekkel ellátott szövegek folyama. E szerint 19-én volt öt hónapja, hogy fogoly lett, ekkor Budapesten igazoltatták és Kistarcsára vitték, ahonnan 29-én Auschwitzba deportálták. Ezután az érkezés traumái, a szelekciók leírásai következnek. Innen Parschnitzba vitték csoportját. Beletűzi visszaemlékező sorai közé a jelen történéseit, ha munkába megy, ha álmodik valamit, ha hallanak valami jó hírt a háború állásáról. Kezdetben gyakori, majdnem napi rendszerességgel ír, aztán reflektál a nagyobb szünetekre, mikor nem volt ideje írni, vagy idegállapota nem tette lehetővé. Olykor erős a késztetés benne az írásra, alvás helyett is ír, mert nem bír mindent magában tartani. Az írás a beszélgetést pótolja számára, magányát enyhíti vele, amiért a lágerben nincs olyan személy, akivel elmélyülten tudna társalogni. Megemlékszik a családi események évfordulóiról és olykor rabságának hónapfordulóiról is. Máskor hétköznapi eseményeket idéz fel, ezzel érzékeltetve, milyen drasztikusan megváltozott az élete. Például lejegyzi, hogy december 6-án, egy éve a Gellért fürdőbe mentek, ma pedig egy tábori ágyon fekszik. Sok személyes kommentárral ellátva meséli el a deportálását egy olyan olvasónak, akiben megbízik és akivel belső érzéseit is meg meri osztani. A naplóíró dokumentálja lelki vívódásait a jövő miatt, zaklatott idegállapotának érzeteit, öngyilkos gondolatait, de biztatja is magát, ki kell tartania. Fohászkodik az Istenhez, máskor istenhitének megingásáról vall.
Rózsa Ágnes	magántulajdon	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Nürnberg (Németország), Holleischen/Holýšov (Csehország)	1944. május 28 – 1945. május 11.	gépelt átirat	262	Rózsa Ágnes naplója nyomtatott kiadásban ismert a naplóíró előszavával. (Rózsa Ágnes: Jövőlesők. Nürnbergi lágernapló 1944–45. Kriterion, Bukarest, 1971;“Solange ich lebe, hoffe ich.” Die Aufzeichnungen des ungarischen KZ-Häftlings Ágnes Rózsa, edited by Michael Diefenbacher, Gerhard Jochem, and Franz Sz. Horváth. Nürnberg: Testimon, 2006). A naplóíró nürnbergi és holleischeni kényszermunkásként a gyárból lopott papírlapokra és a romeltakarításon dolgozó fogolytársaitól kapott nyomtatványfüzetbe írt. A férjének címzett sorokat maga is levél-naplónak nevezi. Több helyen ír a naplóírás és megőrzés veszélyeiről, kockázatairól, a vállalt áldozatokról és lemondásokról. A naplómenekítés jelenetei mellett a naplóíró arról is tudósít, hogyan változott meg a naplóírás szerepe a szűkebb fogolycsoport életében: a kezdeti idegenkedés után társai a lágerkrónikás szereppel bízták meg és javaslatokkal látták el, mit írjon meg. Auschwitzból előbb Nürnbergbe majd márciusban onnan Holleischenbe vitték csoportját. E két munkatáborban vezeti a naplóját egészen a felszabadulás utáni napokig. Ágnes naplójának javarésze elmélkedés, töprengés és vívódás, ezek közé szűrődnek be a napi események. Foglalkoztatja lelki átalakulása, a nürnbergi munkatábor és maga a munkavégzés a kulcs ebben, amelyről úgy gondolja kirántotta az auschwitzi fásultságból és érzéketlenségből. Párhuzamot von otthoni élete és jelene között. A naplóíró elemzői szemmel, a részletekre fogékony figyelemmel, olykor irodalmi párhuzamokkal ábrázolja mindennapjaikat. Megjelennek a munkatábor alakjai, a fogolytársak, az SS-nők, felszabadulás után a cseh lakosság. A fogolycsoport belső dinamikája, konfliktusaik, a szellemi leépülés, a lágerélet személyiségtorzító hatásai elleni védekező startégiáik is megőrződnek a lapokon. Mindeközben a lágerélet valóságával szembeni párhuzamos valóság megalkotását fáradozik az emlékezés, nosztalgiázás és fantáziálás eszközeivel.
Róna Piroska	magántulajdon	Lichtenwörth (Ausztria)	1945. január – 1945. április	színes fénymásolat	26	Róna Piroska naplója fakszimile kiadásban ismert, ami a napló gépiratát is tartalmazza. (Róna Piroska: Tudod, mi történet 1944-ben? Egy titkos napló sorsa 1944–2014 között. [magánkiadás, 2014]). A napló magánkiadásban jelent meg a családtagok gondozásában. A naplóíró életében nem beszélt a deportálásáról családjának, a naplójáról sem, amit rokona talált még évtizedekkel később. Róna Piroska 1945 januárjában útlevélkönyvébe gyorsírással írta le visszaemlékezését elhurcolására. Az első oldalon egy átköltött dal szövege olvasható, 1945 februárjából, Lichtenwörtből. 1944 novemberében a csillagos házból vitték el a nyilasok az óbudai téglagyárba, ahonnan erőltetett menetben, gyalog érkeztek meg a határhoz. A dátumozott bejegyzések az események rögzítésére szorítkoznak, hol voltak épp, mit kaptak enni, hol aludtak, milyenek voltak a gyalogmenet embertelen körülményei, hogyan éltek vissza a kinevezett fogolyfunkcionáriusok helyzetükkel. A harkai sáncásással töltött három hét után került nőkből és férfiakból álló csoportja Lichtenwörtbe. Utolsó bejegyzés szerint 1944 decemberére a láger lakónak száma 2500-ra emelkedett. A visszaemlékezés itt megszakad a következő bejegyzés 1945. április 2-a, a lichtenwörthi láger felszabadulása, amit a hazaút leírása követ, de ez is megszakad, majd az útlevélkönyv ételreceptekkel, névsorokkal, lakcímekkel zárul.
Galló Olga	Balassi Bálint Könyvtár (Salgótarján)	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Hochweiler (Németország), Breslau (Lengyelország)	1944. december – 1945. május	eredeti kézirat	690	Galló Olga Auschwitzban kezdett el feljegyzéseket írni, ezeket azonban nem tudta magával vinni akkor, amikor munkára szelektálták és elhagyta a lágert. Az auschwitzi tapasztalatait később emlékezetből írta le a hochweileri kényszermunkatáborban. A napló 690 számozott oldal terjedelmű, papírlapokra ceruzacsonkokkal írt, nehezen olvasható feljegyzések füzére, amelyből bizonyos részeket tollal megerősített vagy átírt. Több jegyzetét megsemmisítette, mert mint később írja szégyellte azoknak külalakját, más szövegeket azok személyes tartalma miatt nem kívánt megőrizni. Olgát 1944 júliusában deportálták Auschwitzba, innen októberben munkára választották. A hochweileri lágerben a Waschraum felügyelője lett, ami több ételhez juttatta. 1945 januárjában Breslaun (a mai Wroclawon) keresztül menetben Gross Rosen felé indították csoportját, amelynek egyik állomásán megszökött. Az ostromgyűrűbe fogott Breslauban orosz, ukrán majd francia és olasz hadifoglyok lágerébe került. Olga deportálása előtt újságíróként dolgozott, volt írói gyakorlata, fontos szerepet is töltött be életében az írás. Reflektál az írás szükségességére, a belső hajtóerőre, de a külső körülmények okozta akadályokra is. A szövegben a mindennapi élet leírásai, a környezet, a lágertársak közötti viszonyok dokumentálása mellett a nosztalgikus képek is jellemzők. A fiatal nő úgy fogalmaz, hogy a múlt felidézése menti meg a megőrüléstől. A napló különlegessége, hogy java részét egy megszökött, zsidó származását elrejtő nő írta, aki az ostrom alatti várakozást, a harcok és a bombázás okozta folyamatos bizonytalanságot rögzítette. A naplóban egyszerre jelenik meg a bujkáló nő kiszolgáltatottsága és ágenciája, a női és férfi kapcsolatok sokféle dimenziója a konszenzuális szimpátiától a potenciális szexuális bartelek nyújtotta előnyökig. A kéziratot Olga 1966-ban átgépelte. Publikálni szerette volna naplóját, de a könyvkiadók sorra visszautasították. Időközben a szövegen sokat változtatott, átírta, törölte a politikailag kifogásolt részeket. A naplója végül lényegesen rövidítve – és a lektori tanácsokat követve kényszerűen – öncenzúrázva jelent meg 1978-ban Tíz hónap Babilon címmel. 2025-ig várni kellett, hogy az 1984-85-ben átgépelt teljes napló elérhetővé váljon az olvasók számára.
Lefkovits Hermin	USHMM	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Gelsenkirchen (Németország), Sömmerda (Németország)	1945. április 4-1945. nyár	eredeti kézirat	35	Lefkovits Hermin a sömmerdai kényszermunkatáborban készítette naplóját, amelynek borítóján egy festett kép látható rajta piros tetős házakkal és egy tornyos épülettel, fákkal, egy tóval az előtérben, Sömmerda felirattal és olvashatatlan kopott dátummal. A tornyos épület minden bizonnyal a sömmerdai erfurti kaput ábrázolja, amely mellett elhaladhattak munkába menet a kényszermunkás nők. Hátoldalon LH monogram látható. A naplóírót Ungváron született, innen deportálták 1944 tavaszán. A könyvben lágertársai versei, valamint emlékkönyvi bejegyzések sorakoznak. A naplószerű feljegyzések ezután következnek. A beszámoló 1945. április 4-én indul, a Sömmerdából Altenburgba tartó menet megindulásával. A menetelés körülményeit ismerteti a naplóíró, a szállás, az étkezés, az útviszonyok, a táj és a rövid altenburgi kitérő leírásával. A tábor Hermint Auschwitza emlékeztette, és attól félt újra el fogják választani őket és elveszik csomagjaikat. Leír egy nagyobb légi támadást, ami útközben érte őket, majd a felszabadulás előtti napok bizonytalan állapotát festi meg, végül a hazautat tárgyalja.
Korach Béláné Braunstein Ilona	USHMM	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Gelsenkirchen (Németország), Sömmerda (Németország)	1945. január 1-1945. május	eredeti kézirat	203	Korach Béláné Barunstein Ilona naplóját lágertársa készítette a sömmerdai muníciógyárból lopott papírokból és a lőszerek megjelölésére használt festékekkel díszítette. A borítón a családtagok nevei szerepelnek: Ilu, Béla, Márti. A hátsó borítón a „Minden elmúlik egyszer” felirat. Ilona Beregszászról Márta lányával került Auschwitz-Birkenauba, ahonnan hat hét múlva a gelsenkircheni, majd szeptemberben a sömmerdai kényszermunkatáborba vitték. Ilona csak vasárnaponként írt, így bejegyzései heti rendszerességűek. A naplóíró távollévő férjét, Bélát szólítja meg, neki szól a napló. A házaspár tagjai 1944. május 17-én váltak el egymástól Auschwitzban. Gelsenkirchenben Ilona Blockälteste, azaz blokkfelelős lett, ami rengeteg előnnyel járt. Ennek ellenére nem volt nyugodt számára ez az időszak, Márti lánya tífuszos lett és nehezen gyógyult fel. Ilona leírja a szeptember 11-i bombázást, felsorolva a beregszászi áldozatok egy részét. A napló visszaemlékező része krónika, események leírása, személyes kommentárokkal ugyan, de közel sem részletekbe merülően, ez megváltozik, amikor elér az írás a jelenig. A háborús hírek mellett a munkavégzés és annak testi hatásai, a mindennapok testi érzetei is megjelennek beszámolójában. A szövegben ezáltal elválik a visszaemlékező és a naplóíró elbeszélői attitűdje. Ilona naplója arra példa, hogy a múlt javarészt az események láncolata, míg a jelen az eseményekhez, körülményekhez fűződő érzések, érzetek kibontakozása. A naplóíró a háborús helyzetről késésekkel, de tájékozott, tud Szálasi Ferenc és a nyilas párt hatalomátvételéről és a budapesti eseményekről, a frontvonalak állásáról is hall híreket. Sömmerda elhagyása után csak a főbb eseményekre szorítkozik a naplóíró, amint írja, nincs már helye részletesen beszámolni, de reméli, hamarosan szóban teheti ezt meg. A napló utolsó lapjait a lágertársak aláírásai töltik meg.
Klein Lili	USHMM	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Gelsenkirchen (Németország), Sömmerda (Németország)	1944. december 10 (18?) – 1945. május	eredeti kézirat	102	Klein Lili naplóját a sömmerdai muníciógyárból lopott papírokból készítette és a lőszerek megjelölésére használt festékekkel díszítette. A kékre festett borítón virágmotívumok és a családtagjainak neve látható, a hátlapon a deportálásának állomáshelyi dátumokkal, a napló visszahajtható fülén pedig a „Minden elmúlik egyszer” felirat. Lilit Beregszászból deportálták 1944 tavaszán családjával Auschwitz-Birkenauba, ahonnan hat hét után Gelsenkirchenbe, majd szeptemberben Sömmerdába került. Lili kulcsszereplő a sömmerdai naplóírás történetében, ő volt az, akinek a naplókészítés ötlete eszébe jutott és először meg is valósította azt. Összesen saját részre három könyvet készített, ebből kettő versekkel van tele és a harmadik a naplója. Emellett ajándékba is készített még könyveket a bejegyzések szerint. Lili Sömmerdában, 1944. decemberben kezdi el a naplóját, amit apjának és öccsének címez. Ír a lágerben és a gyárban is, a „pauzában”, azaz a szünetben. Sok naplóíróval ellentétben Lili nem megy vissza a németek bevonulásáig vagy a gettósításig emlékezésében. Számára a kezdet az öccsétől és apjától való elszakadás. Azt írja, megkönnyebbül, ha apjának és öccsének ír, annak ellenére, hogy nem kap tőlük választ soraira. Gyakran fogalmaz meg fohászokat Istenhez, távollévő családtagjai egészségéért, a mihamarabbi viszontlátásért imádkozik, könyörög. Lili nem ír Gyuriról, az udvarlójáról a naplóban, de az egyik versében megszólítja és elmondja, régen gondolt rá, mert túl fájdalmas felidéznie azt a nagy szerelmet. A gyári eseményekről szóló beszámoló pészah estéjén megszakad. A következő bejegyzés Glachauban születik meg április 20-21-én egy német házban, hófehér ágyban, szabadon. Lilinek itt már felhagy az írással, május 15-én annyit jegyez fel, annyi sok minden történt velük. Egy amerikai katona bejegyzése is olvasható a naplóban, aki szintén Lili apját szólítja meg. A bejegyzés a nácikat legyőző, a nácik alatt szenvedőket megszabadító amerikai hadsereg dicsőítését örökíti meg.
Klein Olga, 1	USHMM	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Gelsenkirchen (Németország), Sömmerda (Németország)	1944. december 24- 1945. március	eredeti kézirat	119	Klein Olga naplóját nővére Lili a sömmerdai muníciógyárból lopott papírokból készítette és a lőszerek megjelölésére használt festékekkel díszítette. A kékre festett borítón virágos motívumokból álló keretben az Olga és a Laci nevek szerepelnek, utóbbi keresztény udvarlójának, háború utáni férjének neve volt. A ceruzával írt naplót tollal átírta a naplóíró a 2000-es években. Olgát Beregszászból deportálták 1944 tavaszán családjával Auschwitz-Birkenauba, ahonnan hat hét után Gelsenkirchenbe, majd szeptemberben Sömmerdába került. Olga naplójának első bejegyzése 1944. december 24-én került a gyári papírra. A naplóíró nem a német bevonulással vagy a gettósítással indul, nem ír az írás körülményeiről, a szerelmi viszony jelenti az elbeszélés központi szálát, Lacinak szólnak a bejegyzések. A napló visszaemlékezéssel kezdődik, melynek csomópontjait a Lacival töltött elmúlt karácsonyok alkotják. Ezt követően január 23-án a visszaemlékezés áttér a deportálás kronológiai elbeszélésére, ennek kiindulópontját szintén a férfi és a naplóíró közös történetének eseményei, mintsem a köztörténeti eseménysorok határozzák meg. Mivel Olga Lacinak ír, elválásuk időpontjától, az 1944. május 12-től végbement eseményekről tudósítja őt, hiszen a korábbi történésekről a férfinak volt tudomása. Az elbeszélés január 31-én eléri az írás jelenét. A fiatal nő ír a gettóban őt ért atrocitásokról, a vagonírozásról, a vonatút embertelen viszonyairól. A család háromfelé szakítása Auschwitzban, apja, öccse és ő húgával és édesanyjával elválasztását jelentette. Ezt a tábori események leírása követi, az érkezéstől a hat héttel későbbi távozásig. Oli nem akar teljes történetet elmondani, Laci, egyetlen elképzelt jövőbeli olvasójára szabott történet rögzítése a cél. A képzeletbeli kapcsolat fenntartása a napló célja, ezért a közös emlékek, a múlt epizódja, a közösen töltött ünnepek és a kapott ajándékok jelentik az elbeszélés vezérfonalát. A napló 1945 márciusában szakad meg és folytatódik egy másik kis könyvben.
Klein Olga, 2	magántulajdonban	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Gelsenkirchen (Németország), Sömmerda (Németország)	1945. március 18. – 1945. május	eredeti kézirat	94	Klein Olga naplóját nővére Lili a sömmerdai muníciógyárból lopott papírokból készítette és a lőszerek megjelölésére használt festékekkel díszítette. Olga második naplójának kékre festett borítóján a Sömmerda felirat, geometrikus díszítés, pontok és vonalak láthatók, a hátoldali borítója üres, a lapok piros dróttal vannak összekötve. A kisebb darabokra vágott lapok hátoldalán: Rheinmetall Borsig Aktiengesellschaft/Werk Sömmerda felirat és gazdasági kimutatások számai láthatók Olgát Beregszászból deportálták 1944 tavaszán családjával Auschwitz-Birkenauba, ahonnan hat hét után Gelsenkirchenbe, majd szeptemberben Sömmerdába került. A naplóhoz lágertársa, Pauk Anna írt előszót, amelyben akárcsak a naplóíró, annak keresztény udvarlóját, Lacit szólítja meg. Olga 1945. március 18-án kezdi szerelmének címzett levélnaplóját, vagyis folytatja a korábban megkezdett naplóját, amely a légiriadókról, a hamarosan bekövetkező evakuálás izgalmairól számol be. Érzik a háború végét és kedvező híreket kapnak, ugyanakkor félnek is attól, mit hoz ez számukra. A muníciósgyár leállítása utáni két hétben a kényszermunkások a lágerben töltötték az időt, dolgozniuk nem kellett, de az ellátásuk erősen megromlott, így éheztek. Olga Laciról fantáziál, leírja születésnapjának megünneplését és felidézi a férfitől kapott ajándékokat. Egy nagyobb szünet után április 20-án, Glachauban folytatja az írás, immár szabad emberként emlékszik vissza a gyalogútjukra. Majd a hazaút beszámolója következik. A napló végén későbbi, valószínűleg 2000-es évek elején írt bejegyzésben Olga rögzíti az 1945 utáni eseményeket, amit egy 2019-es bejegyzés követ.
Iczkovits Sára	USHMM	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Gelsenkirchen (Németország), Sömmerda (Németország)	1945. március- 1945. május	eredeti kézirat	193	Az Iczkovits Sára tulajdonát képező naplót lágertársa, Schwarz Éva a sömmerdai muníciógyárból lopott papírokból készítette és a lőszerek megjelölésére használt festékekkel díszítette. A pirosra festett borítón virágmotívumokból álló keretben a „Sári” és a „Sömmerda 1944. XII. 14.” felirat látható. Sárit családjával Beregszászból deportálták 1944 tavaszán Auschwitz-Birkenauba, ahonnan hat hét után Gelsenkirchenbe, majd szeptemberben Sömmerdába került. A napló egy „Szerelmes vers Sárihoz” című költeménnyel kezdődik, amit a naplót ajándékozó Éva írt Sárinak. Sári részben emlékkönyvként használta és lágertársai bejegyzéseit gyűjtötte a kis könyvben, amit 1945. március első felétől naplóírásra hasznosított. Naplója tulajdonképpen két visszaemlékezés, amelybe naplószerű feljegyzések keverednek. Az írás jelene 1945. március, április, a sömmerdai gyár bezárása, a tábor evakuálása, menetelés Altenburgba és Altenburgból Reinsholdshainig, majd a felszabadulás. Nem a kronológiát, hanem saját fontossági sorrendjét követve írja le a bombázás alatt emlékeit, nem tudván, meddig lesz lehetősége az írásra. Sári a jelenből indul, majd két, egymásba kapcsolódó körben emlékszik vissza a közelmúlt eseményeire. Az első kör az 1944 októbere és 1945. március közepe közötti sömmerdai emlékei a belga kényszermunkásról, Alexről, plátói szerelmük megörökítése. Sári fantáziái, ábrándozásai töltik meg a lapokat. Sári irodalmi élményeiből merítve ír Alexszől, maga is „regénynek” nevezi kettejük történetét. Az Alextől való elválás után a naplóíró visszatér a jelenbe: ekkor 1945. április 11-e van és második napja Altenburgban vannak, a bombázások elől a pincébe menekültek. Ekkor lát neki a visszaemlékezés második részének, az 1944. április 1-jétől zajló gettósítás és deportálás leírásának. Sömmerdához érve a második kör az elsővel összekapcsolódik. E második kör a krónikás visszaemlékező elbeszélése. A napló végén egy kronológia következik, belefoglalva az útvonal településnevekkel Sömmerdától Budapestig.
Winkler Ernőné Munkácsi Noémi, 1	Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma (Cfát)	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Gelsenkirchen (Németország), Sömmerda (Németország)	1944. augusztus	eredeti kézirat	80	Winkler Ernőné Munkácsi Noémi naplóját a gelsenkircheni kényszermunkája alatt talált német nyomtatványok összefűzésével készítette el. A notesz a gelsenbergi munkások műszakjának statisztikai adminisztrálását szolgálta eredetileg a feliratok szerint (az egyik dátumpecsét 1943. októberét mutatja). Lapjain kék tintával satírozott sávok jelzik az adatokat, amelyek az írásra fordítható hasznos felületet csökkentik. Más oldalakon vonaldiagramm jelzi a munkaórákat, ami az egész oldalt szabadon hagyja. Az írás dinamikáját az újrahasznosított alapanyag jellemzői előre megszabják. Noémit Nagykanizsáról deportálták 1944 tavaszán Auschwitz-Birkenauba, ahonnan hat hét után Gelsenkirchenbe, majd szeptemberben Sömmerdába került. Egy dátum nélküli bejegyzés tanúskodik arról, hogy talált egy ceruzát. Ez lehet az írás kezdetének pillanata, 1944 nyara. Noémi többször utal rá, hogy könyvet szeretne írni, jegyzeteit erre is gondolva készíti el. Előszavában jövőbéli olvasóinak magyarázza meg, hogyan viszonyult elbeszéléséhez szerzőként. A napló első lapjára személyes adatait, saját és családtagjainak nevét és egy budapesti lakcímet közöl. Ezután három fejezetcím? következik („Isten megfogta kezem”, „Egy fejezet a nagyzsidó tragédiából”, „Egy dallamnak sokféle variációja”) A napló szövege vázlatos és töredékes, sokszor csak szavak, szókapcsolatok lejegyzése, mintsem egybefüggő elbeszélése. Mivel magának ír feljegyzést, nem bontja ki, amiről úgy gondolja, emlékezni fog rá. Feljegyzéseiben a könyv tartalmára, koncepciójára, stílusára is tesz észrevételeket. Visszaemlékezéssel kezdi beszámolóját az 1944. tavaszi eseményektől, amelyeket csak vázlatosan sorol fel. Ami Auschwitz-Birkenauban történt az a közelmúlt része a naplóíró számára, a gelsenkircheni és utána következő események pedig már a naplóírás jelenét jelentik. A napló részletei újságcikk-sorozatban jelentek meg.
Winkler Ernőné Munkácsi Noémi, 2	Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma (Cfát)	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Gelsenkirchen (Németország), Sömmerda (Németország)	1944. szeptember – 1944. december	eredeti kézirat	58	Winkler Ernőné Munkácsi Noémi naplóját a gelsenkircheni kényszermunkája alatt talált német nyomtatványok összefűzésével készítette el. A notesz végén valószínűleg a németországi Beckum település cementgyárának sérült és hiányos pecsétje szerepel, valószínűleg onnan érkezhetett szállítmány a gelsenkircheni kikötőbe, amelyet a foglyokkal rakodtattak ki. Noémit Nagykanizsáról deportálták 1944 tavaszán Auschwitz-Birkenauba, ahonnan hat hét után Gelsenkirchenbe, majd szeptemberben Sömmerdába került. A napi események érzékletes leírásai közé nosztalgikus képek keverednek, amelyeket az ünnepek, az évszakok, de gyakran az álmok hívnak elő. Noémi beszámol a gelsenkircheni munkáról, a sömmerdai élményeiről a civil lakossággal való találkozás során. Nem jó munkaerő, ezért kellemetlenségei vannak a gyárban, de találkozik emberséges német munkásokkal is.
Blankenberg Fülöpné Donner Hedvig	Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma (Cfát)	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Gelsenkirchen (Németország), Sömmerda (Németország)	1944. nyár – 1945. május	eredeti kézirat	35	Blankenberg Fülöpné Donner Hedvig naplója vasúti szállítmányozási nyomtatványokra íródott, amelyhez valószínűleg Gelsenkirchenben jutott hozzá. A kilyukasztott lapokat madzaggal kötötte össze. A ceruzával írt szöveg sok helyen elmosódott, nehezen olvasható. Hedviget Nagykanizsáról deportálták 1944 tavaszán Auschwitz-Birkenauba, ahonnan hat hét után Gelsenkirchenbe, majd szeptemberben Sömmerdába került. Többször közöl adatokat – városok listáját, ahol áthaladt a vonatuk, lágertársainak névsorát. Hedvig dátumok szerint vázlatos bejegyzésekkel ír a napló első részében. Az első dátum, amit megemlít, május 17-e. A vonatútról és Auschwitzól az érkezés és távozás dátumain kívül sok részletet nem árul el. Tömör, kommentár nélküli mondatokkal rögzíti, mi történt vele. Naplója nagyon szűkszavú, vázlatos, tőmondatokat közöl. Nem tudjuk, erre a papírhiány szorította vagy akkor is ilyen stílusban írt volna, ha nagyobb papírlapok állnak a rendelkezésére. 1945 januárjától azonban a vázlatos írásmód folyó szöveggé változik. Elképzelhető, hogy később folytatta az írást, és a közelmúltra visszatekintve ír január első heteinek eseményéről, amit a jelen idejű mondatok múlt idejű mondatokra változása is jelez. Sömmerda elhagyása után azonban a napló ismét vázlatosan közli az útvonal állomásait egészen a glachaui felszabadulásig.
Fazekas/Frenkel László	magántulajdon	Srasshof (Ausztria), Bécs (Ausztria)	1944. augusztus 10 - 1945. április 2. 19 oldal	eredeti kézirat másolata, gépelt átirat	19	Fazekas/Frenkel László naplóját Bécsben írta kényszermunkásként. A német formanyomtatványra, német levelezőlapokra, üres papírlapokra, füzetből kitépett lapokra írt levélnapló, formailag megszólítással, datálással ellátott levelek fűzére, amelyekhez valódi azaz feladott levelek társulnak. A naplóírót Debrecenből deportálták, 1944. július 1-jén érkezett meg Strasshofba, ahonnan Bécs 11. kerületébe, Simmeringbe került családjával, ahol Mauthausen egyik altábora működött. Naplóját Felbermann Juditnak címezte, akitől Strasshofban szétválasztották és más-más táborokba kerültek. Judit a 22. kerületbe, Aspernbe, majd a 21. kerületbe, Florisdorfba került a családjával, sokkal rosszabb körülmények közé. László a levélnapló mellett valódi leveleket is tudott írni. A napló angol nyelvű fordításban is megjelent (In Dreams Together. The Diary of Leslie Fazekas. Szerk. Csősz László. Toronto: Azrieli Foundation, 2021). Ez a változat tartalmazza László és Judit leveleit, és a naplóíró memoárját is. A levelek és az 1944 októbere és 1945 áprilisa között íródott naplófeljegyzések eredeti kézirata maradtak fenn, az 1944. augusztus és októberi közötti részek elvesztek, ezeket egy háború utáni gépelt átiratból ismerhetjük, amit a szerző lefordította valamikor az 1990-es években. A Bécsben maradt kevés osztrák zsidó és a zsidókórházon személyzetén keresztül tudtak levelezni a különböző táborokba került foglyok, találkozni is tudtak néhányszor, Bécsben engedéllyel tudtak mozogni. A naplófeljegyzések ezekre a levelekre is reflektálnak. László küzd írás közben a napok eseménytelenségével és a benne tátongó ürességgel, reflektál a szellemi élet hiányára, a munka lélekölő hatására. Aggasztja a tanulás hiánya, németül szavak kezd memorizálni. Ír családtagjainak helyzetéről, nosztalgiázik, a múlton mereng, ami vigasztalóan hat rá. A napló emellett szerelmeslevelek fűzére, László és Judit kapcsolatáról szól, hiányról, érzelmi szükségletre adott válasz az írás. László ír a távollét kapcsolatukra gyakorolt hatásáról is. Mindkettőjüket 1945. április 13-án a Vörös Hadsereg szabadította fel Bécsben, el tudták kerülni, hogy tovább vigyék őket.
Harsányi Zimra	ismeretlen	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország), Plaszow (Lengyelország), Auschwitz, Kratzau (Csehország)	1944 nyár-1945. május	gépelt átirat	197	A 16 évesen Nagyváradról deportált Harsányi Zimra naplója publikált könyv formájában ismert (Harsányi Zimra: A téboly hétköznapjai. Egy diáklány naplójából. Kozmosz Könyvek, 1966.), később franciául és angolul is megjelent (Ana Novac. The Beautiful Days of My Youth: My Six Months in Auschwitz and Plaszow. Translated by George L. Newman. New York: 1997.). A téboly hétköznapjai a szerző naplójának 16 évvel későbbi szerkesztett, átdolgozott kiadása. A könyv epilógusa szerint 700 és még pár oldalnyi feljegyzése volt, amiből nagyon sok kibetűzhetetlen és dagályos részt kihagyott. A szövegen átírásokat is végrehajthatott, ezt azonban nem tudjuk nyomon követni az eredeti szöveg lelőhelyének ismerete nélkül. A napló nem vázolja fel a lágerekig vezető utat, egy auschwitzi létszámellenőrzésen, appelen indul. A naplóíró innen Plaszowba kerül, majd ismét vissza Auschwitzba, végül a kratzaui kényszermunkatáborba (Gross-Rosen altábora), amit 1945 májusában a szovjetek felszabadítottak. Nincsenek dátumok, nem tudjuk, hol járunk az időben, mennyi idő telt el az egyes epizódok között. Harsányi Zimra Ana Novac néven később írónő lett, írói készsége, érzékeny megfigyelőképessége naplójának szövegét is meghatározza. Rutinos naplóíró is volt, 12 éves kora óta vezetett naplót, a táborban is ragaszkodott az íráshoz. Auschwitzban kezdett el írni leginkább papírfecnikre egy talált ceruzacsonkkal. Miután elviszik Auschwitzból, 4 nappal később beszámol róla, hogy füzetebe ír, amit az egyik német lágerőrtől kért, akárcsak a ceruzát. Többször reflektál az írásra, összeveti a háború előtti, otthoni naplóírást, az írás célján, jövőbeli olvasóin mereng. Elbeszéléstechnikája nem a lineáris történetmesélés, sokkal inkább feljegyzésszerű, töredezett. A napló nem a mindennapok szigorú értelemben vett dokumentálása, inkább lelki utazás. Társainak személyiségét elemzi, barátságainak lélektani dimenzióiban mélyed el. Érzékeny és (ön)reflexív sorai leginkább a fogság érzelmi vonatkozásai körül forognak. Ugyanakkor a kinti világ eseményei közül az erőszak megnyilvánulásai is erősen jelen vannak a szövegben, a fizikai bántalmazás, a kivégzések, akárcsak a lengyel foglyokkal való ellentétek.
Goldstein Zoltán	magántulajdon	Auschwitz-Birkenau (Lengyelország) Schotterwerk (Bahnhof Ober Wüstegiersdorf, Lengyelország )	1944. augusztus-1945. július 31.	eredeti kézirat másolata	106	Dr. Goldstein Zoltán nagyváradi orvos kockás jegyzetfüzetben vezetett naplója visszaemlékezéssel indul, melynek kezdődátuma 1944. március 19-e. Ebben elbeszéli munkaszolgálatos orvosként Ráhón teljesített szolgálatát. A nagyváradi gettót 1944. június 3-án utolsó csoportként hagyták el, 6-án érkeztek Auschwitzba, ahol őt mint orvost külön csoportba tették. Június 9-én átszállították őket a schlotterwerki lágerbe (Ober Wüstegiersdorf), ahol nehéz fizikai munkát végzett. Eseménytelenségről, fizikai állapota folyamatos romlásáról számol be havi rendszerességgel június, július, augusztusban. Augusztus végén a lágerorvos maga mellé veszi, később egyre nagyobb önállósága lesz. Nem említi meg, de ekkor kezdhetett el írni, mert jobb ellátáshoz és szabadidőhöz is jutott, ezt mutatja a szöveg részletesebbé válása is. A havi eseményeket összefoglaló feljegyzéseket felváltják a napokra datált bejegyzések, amelyek egészen a hazautazásig tudósítanak. A napló egy olyan lágerorvos naplója, akinek viszonylag tág cselekvési tér és eszköz adódott saját maga és társai megsegítésére. Tudott élelemmel segíteni a közeli dörnhaui kórházba került barátainak is. Reflektál arra, hogy nyugodt a lelkiismerete, listaszerűen felsorolja egy helyen, kit segít mióta és mivel. Lelkileg erőt merít a nagyváradi barátok, ismerősök jelenléte számára, akikkel a háború előtti életről, a családról tud beszélgetni. Egyre több beteg érkezik különböző helyekről, 1945 februárban azt írja, hogy az egész láger kórház lett. A halálozások okán mereng, mi az oka, frusztrálja a tehetetlenség. 1945 tavaszán egyre rosszabb a helyzet, az éhezés miatt a láger félhalottakkal lesz tele. Különösen fájdalmas számára, amikor élelemmel támogatott barátai is sorra halnak meg a dörnhaui kórházban. Május elején felszabadultak, az orosz csapatok elérik a tábor területét. Megváltozik, sokkal lendületesebb lesz a kézírás. Felgyógyulása után nem utazik haza, hanem egyik beteg barátja mellett marad és ismét orvosként munkába áll. A napok ismét monotonná válnak. Utólagos betoldások 1945. december 10. népbírósági perek kapcsán írt feljegyzései, ahol tanúként hallgatták ki.
Siklós Ferenc	magántulajdon	Mauthausen (Ausztria), Günskirchen (Ausztria)	1945. március 25 – 1945. június 29	fénymásolt kézirat	30	A munkaszolgálatosként deportált Siklós Ferenc naplóját édesanyjának ajánlotta. Elbeszélése azonban nem levélnapló, dátumozott, szikár, eseményközpontú leírások füzére. Papírlapokra és német postai levelezőlapokra írta sorait. Utólag írt feljegyzése szerint naplója élete legszomorúbb és legnehezebb napjairól számol be, és azt kívánja, hogy „szolgáljon örök bizonyítékul és legyen intő és tanító írás”, ha elégedetlen lenne valaha is az életben. A naplóban az elbeszélt eseménysor a munkaszolgálatosok Balfról indított gyalogmenetével kezdődik. A naplóíró beszámol az útvonalukról, ellátásukról, pontosabban annak hiányáról, a napi 20-25 km megtételéről élelmezés nélkül, valamint az SS brutalitásáról. A csoport Mathausenben eltölt egy bő hetet, aztán tovább indulnak innen is Gunskirchenbe, ahol borzasztó állapotok fogadják őket, április 19 és május 4 között a lágerlét végső szakaszát tapasztalják meg itt. A napló a továbbiakban beszámol a felszabadulási időszakban az evés központi szerepéről, a tífuszból való felépülésről és a hazaútról.